|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
kavarom sáros avarom
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sárguló levél hull a fáról
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
fúl a szél, dideregnek a fák
sapka, sál, suli, sár is
levél sárgul, gesztenye barnul
színes lombok hullanak
szottyosan jó naspolya
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
őszi versem esős napon megírtam
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
nemsokára tél lesz
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
sárgul a diófa levele
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
őszi szellő zúgott át a réten
|