|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek kavarom sáros avarom szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak fúl a szél, dideregnek a fák őszi szellő zúgott át a réten pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég őszi versem esős napon megírtam holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt fúj a szél, hull a fáról az őszi levél sapka, sál, suli, sár is nemsokára tél lesz hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén sárguló levél hull a fáról levél sárgul, gesztenye barnul az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon ősszel érik meg a nagy szemű szőlő levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz? pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben! hullanak a levelek színes lombok hullanak szottyosan jó naspolya tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem kis süni az avarban játszik sárgul a diófa levele lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
|