|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
sárgul a diófa levele
hullanak a levelek
sárguló levél hull a fáról
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
színes lombok hullanak
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
őszi szellő zúgott át a réten
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kavarom sáros avarom
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
őszi versem esős napon megírtam
levél sárgul, gesztenye barnul
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
sapka, sál, suli, sár is
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
fúl a szél, dideregnek a fák
nemsokára tél lesz
szottyosan jó naspolya
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
|