|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
levél sárgul, gesztenye barnul
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
szottyosan jó naspolya
színes lombok hullanak
kis süni az avarban játszik
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
hullanak a levelek
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
fúl a szél, dideregnek a fák
sárguló levél hull a fáról
sapka, sál, suli, sár is
őszi versem esős napon megírtam
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
sárgul a diófa levele
kavarom sáros avarom
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
őszi szellő zúgott át a réten
|