|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
szottyosan jó naspolya
sárguló levél hull a fáról
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
kis süni az avarban játszik
sárgul a diófa levele
őszi szellő zúgott át a réten
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kavarom sáros avarom
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
hullanak a levelek
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
őszi versem esős napon megírtam
fúl a szél, dideregnek a fák
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
levél sárgul, gesztenye barnul
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
sapka, sál, suli, sár is
nemsokára tél lesz
színes lombok hullanak
|