|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
kavarom sáros avarom
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
levél sárgul, gesztenye barnul
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
sárguló levél hull a fáról
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
őszi versem esős napon megírtam
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
színes lombok hullanak
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
szottyosan jó naspolya
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
sapka, sál, suli, sár is
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
nemsokára tél lesz
fúl a szél, dideregnek a fák
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
őszi szellő zúgott át a réten
sárgul a diófa levele
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
|