|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
levél sárgul, gesztenye barnul
sárguló levél hull a fáról
őszi versem esős napon megírtam
kavarom sáros avarom
hullanak a levelek
kis süni az avarban játszik
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
sapka, sál, suli, sár is
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
sárgul a diófa levele
nemsokára tél lesz
szottyosan jó naspolya
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
őszi szellő zúgott át a réten
színes lombok hullanak
fúl a szél, dideregnek a fák
|