|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
kavarom sáros avarom
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
fúl a szél, dideregnek a fák
őszi szellő zúgott át a réten
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
őszi versem esős napon megírtam
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sapka, sál, suli, sár is
nemsokára tél lesz
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
sárguló levél hull a fáról
levél sárgul, gesztenye barnul
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
hullanak a levelek
színes lombok hullanak
szottyosan jó naspolya
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
kis süni az avarban játszik
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
|