|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
őszi versem esős napon megírtam
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
sárguló levél hull a fáról
sapka, sál, suli, sár is
kis süni az avarban játszik
kavarom sáros avarom
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
fúl a szél, dideregnek a fák
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
sárgul a diófa levele
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
levél sárgul, gesztenye barnul
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
nemsokára tél lesz
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
színes lombok hullanak
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
őszi szellő zúgott át a réten
szottyosan jó naspolya
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
hullanak a levelek
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
|