|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
sárgul a diófa levele
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sapka, sál, suli, sár is
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
hullanak a levelek
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
kavarom sáros avarom
kis süni az avarban játszik
őszi versem esős napon megírtam
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
őszi szellő zúgott át a réten
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
sárguló levél hull a fáról
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
szottyosan jó naspolya
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
fúl a szél, dideregnek a fák
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
levél sárgul, gesztenye barnul
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
színes lombok hullanak
|