|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
levél sárgul, gesztenye barnul
sapka, sál, suli, sár is
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
őszi versem esős napon megírtam
hullanak a levelek
sárgul a diófa levele
kavarom sáros avarom
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
fúl a szél, dideregnek a fák
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
őszi szellő zúgott át a réten
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
színes lombok hullanak
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
szottyosan jó naspolya
sárguló levél hull a fáról
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
nemsokára tél lesz
kis süni az avarban játszik
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
|