|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
sapka, sál, suli, sár is
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
sárguló levél hull a fáról
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
nemsokára tél lesz
színes lombok hullanak
őszi szellő zúgott át a réten
kis süni az avarban játszik
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
sárgul a diófa levele
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
hullanak a levelek
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
kavarom sáros avarom
fúl a szél, dideregnek a fák
őszi versem esős napon megírtam
szottyosan jó naspolya
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
levél sárgul, gesztenye barnul
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
|