Rostalló


Menü

ARCHÍVUM

Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)

sárguló levél hull a fáról
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
sárgul a diófa levele
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
levél sárgul, gesztenye barnul
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
őszi versem esős napon megírtam
szottyosan jó naspolya
kavarom sáros avarom
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
őszi szellő zúgott át a réten
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
hullanak a levelek
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
nemsokára tél lesz
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
színes lombok hullanak
kis süni az avarban játszik
sapka, sál, suli, sár is
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
fúl a szél, dideregnek a fák