Rostalló


Menü

ARCHÍVUM

Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)

hullanak a levelek
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
nemsokára tél lesz
színes lombok hullanak
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
fúl a szél, dideregnek a fák
kavarom sáros avarom
kis süni az avarban játszik
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
sapka, sál, suli, sár is
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
őszi szellő zúgott át a réten
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
levél sárgul, gesztenye barnul
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
sárguló levél hull a fáról
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
sárgul a diófa levele
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
szottyosan jó naspolya
őszi versem esős napon megírtam
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen