|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
sapka, sál, suli, sár is
fúl a szél, dideregnek a fák
szottyosan jó naspolya
őszi szellő zúgott át a réten
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
hullanak a levelek
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
nemsokára tél lesz
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
kavarom sáros avarom
sárguló levél hull a fáról
színes lombok hullanak
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
őszi versem esős napon megírtam
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
kis süni az avarban játszik
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
levél sárgul, gesztenye barnul
sárgul a diófa levele
|