|
Sztochasztikus őszi gépvers (újat!)
fúl a szél, dideregnek a fák
hasítok az avaron, lehullt leveleken lépvén, egész ősszel elélek szelíd gesztenyén
színes lombok hullanak
halogatnád téli álmod kezdtét ily napsütötte őszön: fakassz hát vizet kertedben!
sárgul a diófa levele
holnap már szeszélyes, szürke tél váltja a tavaszt, és a nyári kánikulának mondhatunk szevaszt
fúj a szél, hull a fáról az őszi levél
az ősz, amikor a levelek hullanak, az szép nagyon
pulóver – nagy kabát? totális megingás, ősz van nem vitás
levél sárgul, gesztenye barnul
őszi versem esős napon megírtam
kis süni az avarban játszik
tűnt nyár, mi volt s mi lesz, bősz harsonák, dundi bohóc ruháján tintafolt, buggyanó vére kifordult rögre szórt vasszilánk, mindörökké, de nem most, ámen
szarvasok bőgnek a megsárgult erdőben
levelet préselsz? esőt kémlelsz? netán egy nagy alvó barnamedvével trécselsz? mi ez itt gyermek? ősz?
sárguló levél hull a fáról
lennék bár bősz csősze túlérett testednek pompásan viruló gyümölcsösében, s kóstolni surranó tolvajok rettegnék kérges kezem intését
kavarom sáros avarom
ősszel érik meg a nagy szemű szőlő
libben a hűvös őszi fuvallat, szállnak az égen a darvak
eljött az ősz, a színpompás ősz, a bús bébicsősz
kupacban hevernek a színes elszáradt levelek
hullanak a levelek
bús borongós őszi reggel nehéz felébrednem
pá nyár ég vele aki jősz korán komorul már és később kel ne menj ki dunszt és még kunszt de itt van itt ismét és jég
szottyosan jó naspolya
nemsokára tél lesz
sapka, sál, suli, sár is
őszi szellő zúgott át a réten
|