Ösvényeken, bércek ormán áldott léptű Kecskeszarvú zúgó viharban bősz harcba szállt; Rostalló népe mellette járt: híven óvtuk az istent, a Pánt. Kormos-fehér, színes arcú istennő, kemence mélyén tápláld a lángot, hozzánk beszélj, légy te népednek, Fornax, a fény! Háríts el tőlünk minden veszélyt! Elszállt egy év, hív a város, szívem fáj, sajogva dobban, ám gondolatban mégis vidám: Rostallón vár a sok jó barát. Szálka vár, s mindig vár ránk a nyár!