Kicsiny piros mézes szívet küldtem én tenéked,
tükör volt a közepébe', benne a te képed.
Akaszd föl az ágyad fölé, nézzed reggel, este,
valahányszor reá nézel, jussak az eszedbe.
Kicsiny piros mézes szívet visszaküldted nékem,
azóta fáj az én szívem, nyugtalan az éjem.
Ránezek a kicsiny szívre, kedvem volna sírni:
az életet két szív nélkül nem lehet kibírni.